A ​szerző, a Nyugat „harmadik nemzedékének” jelentékeny prózaírója új kötetében legjobb, legsikeresebb novelláiból ad bő válogatást, amely egész életművét reprezentálja. „Sokféle műfajjal kísérleteztem, jóformán minden valamirevaló könyvemben próbálkoztam valami - a saját gyakorlatom szempontjából újjal - írja új kötete előszavában Grandpierre Emil -, de érzésem szerint a műfajok közül legtöbb hajlandóságom a szatírára volna.”A kötet olvasója ezzel az összetéveszthetetlenül egyéni, elegáns-könnyed, választékos stílusú és intellektuális igényű szatirikus szemlélettel találkozik, s tapasztalni fogja, hogy ez a szemlélet az életmű első korszakában főként az ún. középosztály, a hivatalnoki rend életét, szokásait és erkölcseit ábrázolja, különös, bizarr jellemeket idéz meg; újabb elbeszéléseiben viszont előszeretettel fordul a mai élet fiatal nemzedékeinek világa felé fénylő iróniával. Grandpierre Emil ugyanis érzékenyen és érdeklődéssel, igazi kísérletező kedvvel követi az élet változásait. Témáinak változatossága e mellett bizonyít. „Ha az író kísérletezik, mindig más eszközökkel, más-más műfajban tör céljára, a lekvárszerű szétfolyástól egyedül magatartásának egysége mentheti meg... Ez a magatartás viszont nem alakult volna ki, nem érett és nem szilárdult volna meg folyamatos értelmi erőfeszítés nélkül. Mindig arra törekedtem, hogy a valóság közegében gondolkodjam, s csak azt fogadjam el gondolatnak, aminek valóságos tartalma van, csak azt a gondolkodásmódot, mely gyakorlattá változtatható, vezérfonalul szolgálhat a cselekvéshez, elvetettem minden fogalmi játékot, ha még oly tetszetős is, ha még oly lege artis filozofikus is... Sztoicizmus, önvédelem, racionalizmus, realizmus, tevékeny pesszimizmus, biológiai optimizmus keveredik ebben a magatartásban az élet szeretetével, s ami ez utóbbiból következik, gyűlölet az életöröm kártevői ellen.”