Tosca valaha jobb napokat látott: volt férje, rendes munkahelye, vidám társasága, de hirtelen minden baj elérte: férjét elütötte egy autó, ő pedig megbetegedett. Az orvos levegőváltozást javasolt neki, elköltözött hát egy tengerparti kis nyaralófaluba házfelügyelőnek. A falubeliek görbe szemmel néznek a „betolakodóra”, összesúgnak a háta mögött, nincs ki a négy kereke, tartják, merthogy a macskáival társalog. Tosca megpróbál beilleszkedni új környezetébe, de előbb-utóbb minden kísérlete kudarcba fullad, s valóban nem marad más vigasza, mint a macskái - és az ital... Gina Lagorio lélektanilag riasztó hitelességgel ábrázolja az emlékeiből élő, fantáziálgató, szeretetéhes és alapjában véve jó kedélyű, sőt jó humorú asszony testi és szellemi leépülését, de legalább ilyen hiteles képet ad „udvartartásáról”, a hol törleszkedve hízelkedő, hol zsarnokian követelőző bolondos macskaseregletről is.